2014. június 14., szombat

Chapter 4., part 1.

Ez még hozzám képest is gyatra, és iszonyatosan rövid. Bár nem kifogás, nem igazán vagyok jól az utóbbi napokban, és már mindenképpen hozni akartam az új részt, szóval remélem hamar tudom hozni a következőt. Most már hivatalosan is nyár van, és talán így több időm lesz a blogra. Remélem nem túl késő még. Szeretlek titeket, remélem ti is a sztorimat. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy vannak, akiket érdekel, amit írok, és hálás vagyok nektek! Tudom, hogy rövid, tudom, hogy nagyjából eseménymentes, azért remélem elég jó lesz. Xxx
Egy héttel a kórházba jutásom után kiengedtek, és bár egy örökkévalóságnak tűnt az unalmas falak látványa, és az émelyítően steril környezet, egy kicsit pihenhettem. Az iskola bizottság megengedte, hogy felénekeljem a dalt utólag, amin sikeresen átmentem, szóval minden ’Happy’ volt, leszámítva egy dolgot. A folyamatos őrlődést, hogy akkor mi most Harryvel csak barátok vagyunk, vagy esetleg több. Hivatalosan nem lehetünk együtt, mert Claire babájának „megszületéséig” Harrynek vele kell maradnia. Állandóan felkapott téma lett a sajtóban. Rengetegen állnak Harry mellett, és hisznek is neki. Ám a kiderülésig még öt hónap. Azóta rengeteget jártunk össze Harryvel kávézni, beszélgetni, filmet nézni, de mintha a kapcsolatunkra rá lenne ragasztva a „csak barátok” jelző. Nem hibáztatom érte, végül is meg tudom érteni, és igyekszem megelégedni ennyivel. Hiszen, Harry Styles az egyik legjobb barátom. Ez már eleve kiváltság. Apropó legjobb barátok, emlékeztek még Josh-ra, a koli szobából?  Még amíg kórházban voltam meglátogatott. Azóta egész jóba lettünk. Időközben talált magának egy barátnőt, de Mary és Kathy állandóan azzal bosszantják, hogy mikor szakítanak. És természetesen egy, és örök legjobb barátnőm, Ashley is csatlakozik ma hozzánk. Rájöttem, hogy amíg Alexszel voltam, egyáltalán nem volt időm barátokra, ellenben vele. Ma moziba megyünk Josh-al, és Ash-el. Nem is tudom, mit nézünk meg. Éppen rájuk várok. Ash gépe egy órája szállt le, így azt mondta, amint tud, jön. Épphogy beleolvastam az iskolaújságba, csöngettek. Arr gondoltam biztos Ashley, vagy Josh lesz, ám legnagyobb meglepetésemre Harry esett be az ajtón. Szétszórtnak tűnt, fáradtnak. Szegény, képzelem mit élhet át Claire-rel.
- Harry. Hát te? – Kérdeztem, ahogy a konyhapultra támaszkodott. Zihálva nézett rám.
- Elegem van! – Mondta, de épphogy csak megszólalt, a kopogást hallottunk. – Vendégeket vársz? – Kérdezte enyhén csalódottan. Istenem, de nem szeretném így itt hagyni. Tincsei nedvesen tapadtak a homlokára. Érdekes érzések öntöttek el, ahogy némán bámultuk egymást, és csak most esett le igazán, hogy mi már egyszer lefeküdtünk.
- Ami azt illeti… - Kezdtem bele, de Ashley bevágódott az ajtón. Hatalmas mosollyal az arcán dobta le bőröndjeit, ám megakadt, ahogy észrevette Harryt.
- Aszta. Rohadt. Élet. – Tátogta. – Mit keres Harry Styles a házadban? – Ugrott egy aprót. Hm… Elfelejtettem volna megemlíteni, hogy ő még directioner? Ja, és titokban én is visszaszoktam. Tátott szájjal, és leplezetlen lelkesedéssel nézte a csapzott Harryt, aki leverten enyhén nyitott szájjal nézett rá. Ashley, amint magához tért, odaugrott hozzá, és kezet rázott Harryvel, aki nehézkesen, de édesen elmosolyodott.
- Ashley Kathrine Lay. Nagy rajongód, és aszta, nem hiszem el, hogy Harry Styles előtt állok! – A mondat végén rám nézett, és hihetetlen boldogság tükröződött az arcán.
- Harry Styles. – Mosolyogta Harry. Istenem, de édes, awhh! Ashley csillogó szemekkel nézte Harryt, aki zavartan állta a pillantását, mikor Josh esett be az ajtón.
- Mi van itt, össznépi gyülekezet? – Kérdezte felvont szemöldökkel. Na bakker, most akkor kit rázzak le. – Harry Styles. – Biccentett Harryre, aki vigyorogva intett Joshnak. Ha, pedig nem is ismerik egymást. Ashleyvel egymásra néztünk, és felnevettünk.
- Most, hogy így összeverbuválódott a csapat, vegyünk még egy mozijegyet? – Nevettem.
- Ne, nem kell. Menjetek csak! – Mosolyogta Harry. – Nekem még van pár elintéznivalóm. – Futva rám pillantott, amíg a többiek kimentek az ajtón, és futva megöleltem.
- Kitartás! – Suttogtam, majd a kezébe nyomtam a pótkulcsot, hogy majd zárja be az ajtót, miután elment, és Joshék után futottam, hogy utolérjem őket. Beszálltunk Josh kocsijába, majd a mozi elé hajtottunk. Ashley azonnal kipattant, mint valami gyerek.
- Jó napot kívánok, jegyrendelésünk van J. Edward névre. – Mondta Josh a pénztárnál.
- Itt van. Három jegy. Negyedik sor, 5.,6.,7. Jó szórakozást. – Mondta a nő robothangon.
- J. Edward? –Kérdeztem nevetve. Josh előszeretettel rövidíti a nevét J.-re.
- Féltem, hogy Mary és Kathy kutakodna! – Nyújtotta ki a nyelvét, majd igyekeztünk utolérni az én hiperaktív kisgyerek barátnőmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése