Chapter 1. part 1.

Egy hosszú, hideg nap után az estét a londoni tower bridge előtti színpadon töltöm. Nem, nem vagyok hajléktalan, csupán egy holnapi 1D koncertre várok, ami a reggeli dedikálással kezdődik. És hogy miért vagyok én 12 órával az események előtt már itt? A válasz egyszerű, mert nincs hova mennem. A szüleim messze, Franciaországban laknak, és nem utazhatok haza, aztán két óra múlva vissza, hogy ide érjek. Drága, és értelmetlen lenne. A színpadon most végzik az utolsó simításokat, én pedig a szélére ülök, összébb húzom magamon a kabátom, és neki állok a pulykás szendvicsemnek. A hideg éppen elviselhető, de mégis érezni. A sötét már rá telepedett London kivilágított városára. Hirtelen lehuppan mellém egy alak, aki mindeddig nem fordította oda a fejét felém, így esélyem sem volt felismerni. Igyekszem nem foglalkozni vele, de férfias illata akaratlanul is az orrom simogatja. Elgondolkodtam, nem lehet-e valaki illatába szerelmes lenni, aztán egyszer csak megszólal.

- Az tuti, hogy te vagy az első, de egy kicsit korán jöttél! - mondja azon az édesen mély hangján, ami alapján egyből felismerem, ha a mosolya nem adna 100%-ig biztos bizonyítékot. Harry Styles ül mellettem, és hozzám beszél azon a szinte érthetetlen de egyben iszonyatosan édes brit akcentusával.

- Nincs hová mennem. - vonom meg a vállam, és minden erőmmel azon voltam, hogy ne ugorjak a nyakába, a nevét kiáltozva, és maradjak közömbös hangnemben.

- Pazar. Úgy sem tudtam eddig hajléktalan rajongóról. - nevetett

- Akkor most sem fogsz, tekintve, hogy nem vagyok hajléktalan, csupán két napra jöttem Franciországból, és nem lakik itt senki ismerősöm.

- És így elengedtek a szüleid? – kérdezte őszinte kíváncsisággal, de kissé cinikusan

- Úgy tudják, egy barátnőmmel jöttem, aki a nagynénjénél lakna, de engem nem ismer, és én sem őt, így nem tudom, hogy hol lakik. – láttam, hogy gondolkodik. Sokáig nem szólt semmit, majd hirtelen ismét szólásra nyitotta a száját.

- Gyere el hozzám! Alap járaton nem hívok hozzánk rajongót, de most az egyszer kivételt tehetek, tekintve a toleranciára, és hogy másnap nem olvasom vissza az újságban. – mondta. Megértettem a bizalmatlanságát, és beláttam, hogy több esélyem nincs, ráadásul, te jó ég, egy házban fogok aludni Harryvel!

- Komolyan?

- Gyere! – Segített fel, majd elindultunk.

Az út lassan, és csendben telt. Gondoltam, egy kicsit megviccelem Harryt, így kicsit felráztam magam, és megpróbáltam Szamár hangját utánozni a Shrek-ből.

-         - Ott vagyunk már? – kérdeztem, mire hangosan felnevetett

-          - Nem semmi vagy! – Kacagott még mindig. Nevetése engem is erre kéztett.

-          - Tudod, nagyra értékelem ezt a gesztusod. – Mondtam komolyra fordítva a szót.

-         -Nem tesz semmit. – Mondta, és nem tudom, egy rajongó mennyire olvad el a példaképe segítésgén, de az önzetlensége rátett még egy lapáttal

A további utat csendben töltöttük, majd odaérve Harry bedugta a zárba a kulcsot, ami egy kattanással jelezte, hogy nyitva van. Útitársam rutinosan besétált, és a cipőjét a sarokba rúgva engem is beinvitált. Enyhe szorongással léptem be a hatalmas épületbe, majd én is levettem a cipőm, és rendezettem leraktam a többi mellé.

-         -Jaj, ne légy már ilyen. Érezd otthon magad! - mondta, majd a felakasztott kabátom mellé állt. – Szabad? – Kérdezte.

-         -Igen! - nevettem, majd egy határozott mozdulattal leverte a kabátomat, ami a földön landolt. 

Egyszerűen nem bírtam tovább. Olyan közvetlen, és barátságos volt. Mosolyogva nézte a „művét”. Hirtelen tettem a kezem az arcára, és az ajkaimat az övére nyomtam. Éreztem, ahogy meglepődött. Szemeit tágra nyitotta, majd, mintha csak beletörődött volna a sorsába, visszacsókolt. Sosem hittem volna, hogy az első csókomat én kezdeményezem majd, és pont Harryvel történik meg, de kellemesen csalódtam. Partnerem is a kezeibe temette az arcom, és egyre szenvedélyesebben csókolt. Erős kezei húzták a testem szorosan az övéhez, majd hátrálni kezdett. A kanapé elé érve, éreztem, ahogy a teste a függőlegesből a vízszintesbe megy át. Csókunk megszakadt egy pillanatra. Talán túl hevesen mozdultam, vagy valami egyebet tettem, de mikor folytatni akartam az előző tevékenységünket, elhúzódott tőlem. Mikor tudomásul vettem, felemelkedtem.

-         - Ne haragudj, nem kellett volna. – Kezdtem magyarázkodni.

-         -Talán igazad van. – Mondta, majd rosszallóan temette az arcát a kezébe.

-         -  Hálátlan voltam. Talán, akkor én, most megyek, lefürdök. – Mondtam.

Hátat fordítva neki, a belsőm szidalmazó szavait hallgattam. Nem találtam a fürdőt, de a büszkeségem, amit az előtérben hagytam, nem engedte, hogy visszamenjek megkérdezni. Minden szobába benéztem, Harryébe talán kicsit túl sokáig, mire megtaláltam végre amit kerestem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy csak kád van, zuhanyzó nincs. Miközben megengedtem a meleg vizet, levetkőztem.

*

Lassan egy órája áztatom a testem a kellemesen forró vízben, mikor halk, bizonytalan kopogást hallok. Azonnal magam elé húzom a lábaimat, amit, mint utólag megtudtam, jól tettem, ugyanis Harry enyhén kócos, göndör fürtjeivel találtam szemben magam.

-        -  Bejöhetek? – kérdezte, de meg sem várta a választ, már is bent volt.

-        -  Már bejöttél nem? – Húztam még szorosabban magamhoz a lábaim.

-        -  Na, én jövök. – Jelentette ki.

-        - Már megbocsáss! – Háborodtam fel

-       - Egy órája fürdesz. Ahogy nézem, elhasználtad az összes meleg vizet, és ha nem szállsz ki hamar, nekem nem marad, reggel pedig sietnem kell. – Adott, végül is érthető magyarázatot, de a puszta tény, hogy rám ront, és közli, eléggé frusztrált.

-         -Ne haragudj, de hadd fürödjek már a társaságod nélkül. – Mondtam

-         -Kiszállsz? – kérdezte várva a válaszom

-         -Nem! – Makacsoltam meg magam.

-     -Oké! – Mondta, majd lekapta magáról a fekete ’fuck off’ feliratú felsőjét, és a szennyes tartó mélyére süllyesztette.

Az övcsatját csigalassúsággal csatolta ki, miközben a szemét egy pillanatra sem vette le az enyémről. Mikor végzett a csattal, hagyta a nadrágját végig csúszni a lábain, majd egyszerűen csak kilépett belőle. Lélegzet visszafojtva vártam mi fog most következni. Természetesen tudtam. Már csak egy ruhadarab van rajta, és az emberek nem fürdenek ruhában. Harry láthatta rajtam a bizonytalanságot, mert mosolyra húzta a száját.

-          Hozzád képest még mindig túlöltözött vagyok! – Nevetett.

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, de szemeim állandó kísértésbe estek, és elkalandoztak jól kidolgozott testén. Izmos felsőteste láttán biztos voltam benne, hogy magamhoz akarom ölelni. Szinte kívántam a csókját. Ahogy majdnem pucéran állt előttem, elfelejtettem azt a visszahúzódó lányt, aki valaha voltam. Kívántam. Kívántam a csókját, az ölelését, a testét az enyémen érezni. Valószínűleg ezt ő is észrevette, mert közelebb jött, és felém nyújtotta a kezét. Haboztam, de végül is megfogtam, ő pedig felsegített. Ezáltal a testem felfedtem előtte. Végig gondolva a szépséghibáimon, lehajtottam a fejem, és meggondoltam magam. Elengedtem a kezét, és szégyenkezve vissza ültem a vízbe.

-         -Minden rendben? – Kérdezte ijedten.

-        -Nem Harry. Nem értelek. Minek neked egy ilyen lány mint én? Nincs nagy mellem, se formás hátsóm, nem vagyok szép, se csinos, és az önbizalmam is alacsony. – Ismertem be a hibáimat.

Nem válaszolt, csak beleült a vízbe, és a tekintetem kereste, Hirtelen eszembe jutott, hogy az alsó nadrágja még rajta van, de ő már a vízben ül. Végig gondolva elég hülye tett volt, de elterelte a figyelmemet a testem tökéletlenségéről. Értetlenül nézhettem, az biztos. Hirtelen Harry forró tenyereit éreztem a térdeimen. Ijedten kaptam fel a fejem, de azonnal elvesztem a zöldes szempárban. Gyengéden, mégis erőteljesen nyomta le az általa fogott testrészt, így ismét nyitott könyv voltam számára. Szorosan összeszorítottam a szemeimet, majd mikor kicsit kezdett mozgolódni a víz, kinyitottam. Testével egyre közelített az enyémhez, míg végül elért a számhoz. Azt hittem megcsókol, de helyette tovább hajolt a fülemhez.

-        -  Azt akarom, hogy te vedd le! – Nyomta közelebb a csípőjét az enyémhez.

-        -  De… de… - Dadogtam.

-        -  Nyugi! – Mondta, majd megfogta a kezeimet, és a boxere szélébe akasztotta.

Biztos voltam benne, hogy amit akar, azt meg is kapja, csak éppenséggel bennem volt az első alkalomtól való szorongás.

-        -  Harry, én nem vagyok biztos benne, hogy… - Kezdtem bele, de ajkai az enyémekre tapadtak.

Készségesen, gondolkodás nélkül visszacsókoltam, majd elkezdtem lehúzni róla a boxert.